Alapítója

A CSERKÉSZET MEGALAPÍTÓJA

Robert Baden-PowellRobert Baden-Powell
(1857–1941)

Lord Baden-Powell, monogramja után “Bi-Pi”, a brit hadsereg altábornagya, író és a cserkészmozgalom elindítója.

1857. február 22-én született Londonban, a család nyolcadik gyermekeként.

1876–1910-ig a brit hadseregben szolgált Indiában és Afrikában. 1899-ben, a második búr háborúban Mafeking védelmével bízták meg, a búrok 217 napig sikertelenül ostromolták a várost. Az ostrom alatt Baden-Powell felfigyelt a betegszállítással, lőszerhordással, hírvivéssel megbízott fiúk ügyességére és találékonyságára. Meggyőződésévé vált, hogy a fiatalok megfelelő – természetükhöz, érdeklődésükhöz alkalmazkodó – képzési módszerek segítségével lényegesen nagyobb feladatok elvégzésére is képesek.

Katonai sikerei nyomán nemzeti hősként tért vissza Angliába 1900-ban. 1899-ben írt Aids to Scouting című katonai kiképzési könyvének sikere nyomán egyre több előadást tartott fiataloknak. Az egyik ilyen rendezvényen felkérték, hogy kiképzői gyakorlatát felhasználva dolgozzon ki egy nevelési programot fiatal fiúk részére. A program kipróbálására 1907-ben kísérleti tábort szervezett Brownsea szigetén. Ezt tekintik az első cserkésztábornak.

A kedvező kimenetelű táborozás hatására 1908. január 24-én kihirdette a cserkészet megalakulását. Ugyanebben az évben megjelent könyve, a Cserkészet fiúknak (Scouting for Boys) hatalmas sikert aratott, és egy év alatt hat kiadásban fogyott el. A fiatalok körében óriási népszerűségre tett szert, és sorra alakultak a cserkészőrsök és -csapatok. 1909 szeptemberében a londoni Kristálypalotában rendezett cserkésztalálkozón mintegy 11 ezer fiúcserkész vett részt. Mellettük megjelentek az első lánycserkészek is.

1910-ben indult útjára a lánycserkész mozgalom, melynek programját – az évek során szerzett tapasztalatok alapján – 1918-ban kiadott Lánycserkészet (Girl Guiding) című művében foglalta össze. A lánycserkészet vezetését lánytestvérére, Agnes Baden-Powellre bízta, tőle felesége, Lady Olave Baden-Powell vette át.

Baden-Powell 1912 januárjában, az Arcadian óceánjárón ismerte meg leendő feleségét, Olave St Clair Soamest. Olave 23 éves volt, Robert 55 – ekkora korkülönbség akkoriban nem volt szokatlan –, és születésnapjuk ugyanarra a napra esett. 1912. október 30-án kötöttek házasságot titokban. Az angol cserkészek egy-egy pennyt adtak össze, hogy nászajándékul egy autót vegyenek nekik.

A cserkészet nem csak a Brit Birodalomban, hanem világszerte is komoly népszerűségre tett szert, és egyre komolyabb feladatot jelentett a vezetése. Ezért Baden-Powell 1910-ben VII. Edward király tanácsára nyugdíjba vonult, így minden energiáját a fejlődő világmozgalomnak szentelhette. 1920-ban rendezték meg az első cserkész világtalálkozót (dzsemborit) Londonban, ahol az egybegyűltek Baden-Powellt a világ főcserkészének választották. A dzsemborikat ettől kezdve négyévente rendezték meg (kivéve a világháborús időszakot), 1933-ban éppen Magyarországon, a gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában.

Rengeteg könyvet írt katonai tapasztalatairól, majd később a cserkész munkáról. Utolsó üzenetéből egy részlet: “Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat!”

1939-ben visszavonult, Kenyába költözött. Ott halt meg két évvel később, pár héttel 84. születésnapja előtt, 1941. január 8-án. A házban, ahol élt, ma cserkészmúzeum található.

Legutóbbi hozzászólások

    Archívum

    Kategória

    • Nincs kategória