Névadónk

A CSAPAT NÉVADÓJA

Karácsony Sándor
(1891–1952)

Karácsony Sándor pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár.

            Földesen született, az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1891. január 10-én. Édesapja, Karácsony Zsigmond jómódú birtokos, édesanyja pedig a balmazújvárosi református lelkész lánya volt.

1902-től a Debreceni Református Kollégiumba járt és ott is érettségizett. Apja mezőgazdasági akadémiára akarta küldeni, de őt a tanári pálya érdekelte, 1911-től a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára járt magyar–német szakon. Vendéghallgatóként megfordult Genfben, Münchenben, Bécsben és Grazban is.

Részt vett az első világháborúban, 1914 novemberében a keleti fronton megsérült, s attól fogva mankóval, illetve bottal járt. Többször műtötték, a mozgáshiány miatt pedig később egyre jobban elnehezedett. Már a háború alatt frontkórházakban tanított, a háború után pedig gyerekeket kezdett el tanítani.

1919-től a józsefvárosi Zrínyi Miklós Főgimnáziumban tanított. Itt kapcsolódott be a Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkájába, majd ismerte meg ezen keresztül a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ifjúsági mozgalmat, a cserkészetet. 1921-től mint cserkésztiszt először saját gimnáziumának csapatát vezette.

Az 1920-as években a Magyar Cserkészszövetség sajtóbizottságának elnökeként részt vett a Magyar cserkészvezetők könyve, a Cserkészek daloskönyve és a 101 magyar népdal szerkesztésében. Nagy szerepe volt a vidéki cserkészet létrehozásában, s többek között részt vett a Soli Deo Gloria mozgalomban is.

1923–1930 között az MCSSZ társelnöki tisztét viselte. 1930-ban lemondott erről a tisztségről és a csapatparancsnokságról is, mert nem akarta kizárni a zsidókat a cserkészetből.

A második világháború után ő lett a magyar cserkészet programadója. 1945-ben Sík Sándorral együtt tiszteletbeli elnökké választották egészen a szövetség egy évvel későbbi feloszlatásáig.

Az ő életét is befolyásolta a kommunista rendszer, tisztségeiről egymás után lemondott, munkáját ellehetetlenítették. Utolsó éveit szülőhelyén és balatonakarattyai nyaralójában töltötte, 1952. február 23-án halt meg Budapesten.

Felesége Szalay Teréz volt, akitől egy fia és két lánya született.

Tudományos tevékenységét a neveléstudomány, a nyelvészet és az irodalom területén fejtette ki, egész életében hatalmas hittel és lelki erővel alkotott.

A róla elnevezett Karácsony Sándor-díjat kiemelkedő teljesítményű pedagógusok kapják elismerésül minden évben január 22-én, a magyar kultúra napján.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

    Archívum

    Kategória